A komfortzónán belül nem történik semmi!
Lépj ki a komfortzónádból!
Lépj túl saját korlátaidon!
Told kintebb saját határaidat! – Sokszor hangoztatom én is ezeket a mondatokat edzőként, mert ez valóban így van. Olvastam egy érdekes cikket Astrid tollából , ami egy másik nézőpontból közelíti meg a komfortzóna kérdését, olvasd el itt, elgondolkodtató írás! Nem biztos, hogy minden esetben előny a komfortzónából kilépni! Azonban ez helyzetfüggő lehet.
A sportban ez egy állandó tényező lehet. Ha sportolsz, mindenképp felvetődik a komfortzóna kérdése, hiszen edzésről edzésre a saját megszokott kényelmesen végrehajtott gyakorlataiddal nem fogsz változni, megszokja a test a terhelést, és egy edzésnek a hatása ugyanannyi lesz, mint amikor elsétálsz a mosdóig- komfortzónán belül maradsz, de nem is fejlődsz. Választhatod ezt is, senki sem tilthatja meg, hogy elpazarold az idődet. De ha van a sporttal célod, akkor igenis kell a kényelmetlenség, a nehézség, a nehezen kipréselt még egy vagy még kettő ismétlés- amikor kilépsz a komfortzónádból! Ettől az utolsó kettő ismétléstől, amit nem hagysz ki, na ettől fog a test izmosodni, erősödni, zsírt leépíteni-hisz a zsír akadályozza az erőfeszítésekben, az izomra pedig óriási szüksége van az erősödő terheléshez, tehát azt kell előtérbe helyezni. Az edzések során azt tudni kell, hogy az agy irányít- azért érzed, hogy nem megy tovább, nem bírod tovább, mert az agy leállít, mindig próbál takarékosan üzemeltetni, és tartalékokat képezni: ha a kardfogú tigris rád támad, el tudj menekülni, legyen hozzá elég tartalék a testben- de ma már nincs kardfogú tigris, nem is kell menekülni, sem vadászni, így ne maradj komfortzónán belül, nyugodtan használj abból a tartalékból, és fejlődj!
Kép forrása: pixabay.com
Az izom az egyik legenergiaigényesebb szövet az emberi testen, tehát minél több izmot helyezel el kis testecskéden, annál nagyobb a test saját maga fenntartásához ( agyműködés, emésztés, hormontermelés, vérkeringés fenntartása, stb. ) szükséges energiaigény = többet ehetsz, ha izmosabb vagy, és még mindig fogyhatsz így is, jókat meg nem tagadva magadtól! Nőknél meg kell említeni az állandó félelmet:az izmosodás következményeként nem fogsz nagyra nőni, nem lesz férfias karod, vállad, nem lesz férfias arcod az edzések adta izmosodásól, mert a nők szervezetében kevés az izom növekedéséért felelős tesztoszteron hormon, nagyon nehezen építünk izmot, elsőként és még évekig tartó munkával is, ez csak annyit fog jelenteni, hogy az izom tónusosabb, érintésre keményebb lesz, nem pedig nagy! Tehát ha a párod belemarkol a popsidba, nem egy tálnyi pudingot érez szétfolyni a kezében, hanem kemény husit! Évek kitartó kemény munkájával tudod az izmokat formásra edzeni, és a valóban nagy méretet pedig csakis többnyire nem legális kémiai szerek használatával tudod elérni,- amit nem, nem kevernek hozzá a mezei fehérjeturmixokhoz!
A komfortzóna elhagyása nemcsak a sport, más dolgok kapcsán is fontos! Ha van egy álmod, amin dolgozol, akkor gyakran szembesülsz kihívásokkal, amik során ki kell lépni a komfortzónádból, nem lehet másként megoldani! Szinte állandóan feszegetned kell a képességeid határait, tesztelgetni saját korlátaidat, apró lépésenként haladni a célod felé, vágyad megvalósítása felé . Persze kell hozzá a motiváció, anélkül nem megy, hogy ne a cél lebegjen előtted.
Kép forrása: pixabay.com
Edzőként akkor vagyok hiteles, ha nem csak beszélek erről , hanem meg is teszem – edzésen is , de a hétköznapi életben is. Az elmúlt hónap során több alkalommal megtettem, és azt mondom : érdemes volt!
Ha nem teszem meg, nem változik semmi, nem igazán tudnám érezni, hogy jól dolgozok a célomért. Az egyik fontos lépésem a fotózás volt. Eddigi életem során mindig próbáltam megúszni a fotóra kerülés lehetőségét, nem szívesen álltam gép elé. Többnyire nekem nem tetsző fotók készültek rólam és hát itt bizony ki kell adni az irányítást a kezemből- elkattan a gép és megörökíti az adott pillanatot, azt már nem lehet megmásítani. Mindig találtam minden rólam készülő fotón hibákat, örök elégedetlenül a külsőmmel. Kezdetnek a csapatfotóknál kellett leküzdeni ellenérzésemet- hogyan várjam el a nálam edzőktől, hogy szerepeljenek egy fotón, ha nem mutatok példát? A második lépés pedig a fotózásom volt, egy fotóssal- aki mellesleg profi módon dolgozik, szuper képeket készít, nagyszerűek a beállításai, a fények, stb. De ez nem tartott attól vissza, hogy azt gondoljam, majd én leszek, akiről nem fog tudni jó képet készíteni! 🙂
Többszörösen kiléptem a komfortzónámból a fotózás alkalmával: sportos fotóra volt szükség a reklám anyagomhoz, így a szabadban, nem egy műteremben, – mellesleg én választottam szabad téri fotózást- nagyon hideg volt, 8 fok körüli hőmérséklet, nagy széllel, időnként csöpörgő esővel- fázós lévén, de úgy dobtam le a dzsekimet és álltam széles mosollyal a kamera elé, hogy nem ismertem magamra. Le kellett küzdeni a fázósságot, emellett a fő “démonommal” is meg kellett küzdeni- a kamerától való félelmet is félretettem. Utólag nagyon megérte!
Kép: saját
Nem maradt ennyiben a komfortzónám elhagyása, máris következett a harmadik lépés, egy újabb kamera, de ez már televíziós forgatás! Na, legalább kisebb ugrásokkal kell megugrani a kamera iszonyt! 🙂 Interjút készített velem egy televíziós stáb, nyilatkoztam és kamera előtt- na és nézők előtt is- fellépést is produkáltunk a csapatommal, bemutatva az edzésünket, az egészséges életmód népszerűsítése érdekében! Sikerrel léptem túl a kamerával kapcsolatos félelmeimen, ami hatalmas élmény volt számomra-megtapasztalni, hogy helyt tudok állni, meg tudom csinálni, valóban képes vagyok rá- erősíti bennem ezt a tudatot, hogy igenis kell az a komfortzónából kilépés, a képességeink határainak feszegetése! Az a kis hang, ami próbál az ellenkezőjéről meggyőzni, csakis a Te fejedben létezik- le tudod győzni! Ezúton is újra köszönöm a szuper kis csapatnak, aki vállalta fellépést, és mellettem volt, segítettek végig- egyszerűen imádni való a munkám, hogy ilyen szuper emberekkel dolgozhatom együtt!
Kép:saját
Szóval nagyokat sikerült ugrani a komfortzónán kívülre, de ha nem teszem meg, akkor sem kérheti senki számon- csak én saját magamon. Megtettem mindent az álmaimért? Dolgozok valóban a célomon? Tényleg csak ennyi, amit tehetek? Elég ennyit megtenni a változás előidézésére? Vajon milyen lehetőségeket hagyok ki?
Ha tetszett az írás, oszd meg bátran ismerőseiddel!
Kattints , kövesd facebookos oldalamat is-sok sok motivációt, edzéssel, étkezéssel kapcsolatos olvasnivalókat találsz rajta!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: